Sok fiatal hallgatót, frissen végzett
orvost is találunk a konferencia résztvevői között. Idén már külön „Fiatal
kutatók” szekció is indult közel 20 fiatal résztvevővel. A rendkívül színes társaság
sok helyről érkezett. A kint dolgozó orvosok gyermekeit, a buffalo-i
cserediákokat és magyarországi fiatalokat egyaránt megtaláljuk ilyenkor a Mexikói-öböl
partján fekvő Sandcastle Resortban. És hogy mi a legjobb az egészben? Sok
mindent felsorolhatunk. A hotelt, ami már közel 20 éve otthont ad a
konferenciának. A magyar felszolgálólányt, aki mindenkit ismer. Azt, hogy
számos magas színvonalú előadást hallhatunk. Híres amerikai egyetemek
professzorai foglalják össze legfrissebb kutatási eredményeiket. Az érzést,
hogy a hotel medencéje körül végigsétálva szinte csak magyar hangot hall az
ember. A minden évben megrendezett vízilabdameccset, ahol a magyar-magyarok és
az amerikai-magyarok mérik össze tudásukat. A közös naplementéket a
tengerparton. De nem ez a legjobb az egészben. Hanem hogy olyanok itt az
emberek, mint egy hatalmas család.
„Mindegy, hogy hol vagy, és mit
csinálsz, de sose felejtsd el, hogy honnan jöttél.”, mondta Harangozó Iván, a virginiai
Prince William Hospital aneszteziológusa, a HMAA igazgatói tanácsának tagja. És
ők nem felejtették el. Nem felejtették el a magyarságukat, még akkor sem, ha ők
maguk már Amerikában születtek. Nem felejtették el, hogy ők mennyi segítséget
kaptak, amikor nekik szükségük volt rá. És ezt továbbadják. Továbbadják nekünk
azzal, hogy elindították és rengeteg energiát és pénzt belefektetve fenntartják
a buffalo-i cseregyakorlatot, hogy ők maguk, nagyon sokszor saját pénzüket
felajánlva létrehoztak olyan ösztöndíjakat, amivel ki lehet jutni a
konferenciára. Hogy a konferencián mindent megadnak a diákoknak, rengeteg közös
programot szerveznek, odafigyelnek ránk. Hogy a „Fiatal kutatók” szekción is
tömve volt az előadó, mert meghallgatnak minket és kíváncsiak a mi
kutatásainkra. Hogy ha valaki úgy dönt, hogy Amerikában szeretne dolgozni, ami
segítséget adhatnak, megadnak neki. Egy kicsit úgy kezelnek minket, mint a
saját gyerekeiket. És ez az érzés az, ami visszahúzza az embert újra és újra
Sarasotába, Floridába a tengerpartra – az, hogy tartozom egy nagy családhoz,
amit úgy hívnak: HMAA.
Fülöp Balázs Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése