2014. október
26. hajnali négy óra, Liszt Ferenc reptér, Budapest, 3°C. Itt kezdődött az
utunk életem első sarasota-i konferenciájára. Kései indulás, repülés Londonig,
átszállás, kései indulás, repülés az észak-karolinai Charlotte-ig, majdnem
lekésés (a kaput utánunk zárták be) majd éjszakai érkezés Sarasotába. Rengeteg
élmény már az utazás napján, de a java csak ezután jött. Az éjszakai érkezés
miatt, csak másnap reggel szembesültünk vele, hogy hol is vagyunk. Gyönyörű
hotel, szikrázó napsütés, fehér homok, a morajló Mexikói-öböl, pálmafák és 28°C
reggel nyolckor!?
Ez csak valami
csoda lehet. A reggelt a konferencia megnyitóján kezdtük, majd az előadások
után a szobában készültünk a másnapi előadásunkra és az alábbi képpel próbáltam
megnyugtatni a családomat, hogy jó helyen vagyok.
Kedden a
fiatal kutatók nagy számára való tekintettel külön Young Investigators szekció
volt számunkra, ahol 15 perces előadások keretében beszámoltunk kutatásaink
eddigi eredményeiről, majd a diszkusszióban igyekeztünk megválaszolni a
felmerülő kérdéseket és hálásan fogadtuk a tanácsokat és az építő jellegű
kritikát. Az előző napi aggodalmaink alaptalannak bizonyultak: egy igazi
amerikai hangulatú szekció volt, a kérdéseket az érdeklődés szülte, a tanácsok,
kritikák pedig segítő szándékúak voltak. A fiatal kutatók szekciója hatalmas
siker volt, a szünetekben és a délután folyamán is rengeteg dicséretet kaptunk,
mindenki örült, hogy eljöttünk. A keddi nap végére büszkeség töltött el, életem
első angol nyelvű tudományos előadása sikerrel zárult.
A további
napok csak felülmúlták az elvárásokat, a szerdai nap az előadások tekintetében
a gyermekgyógyászat és a pulmonológia jegyében telt, míg délután a hagyományos
vízilabda mérkőzést izgulhatták végig a konferencia részvevői. Este egy helyi
mexikói étteremben vacsoráztunk ismét lehetőséget teremtve a csapatépítésre.
A csütörtöki
napon a William Ganz Memorial Session hozta el nekünk a kardiológia legújabb
vívmányait, majd este következett a gálavacsora a Sarasota Yacht Club-ban. Ez
is egy olyan esemény, amelyet kár lenne kihagyni, a helyszín gyönyörű, a
vacsora nagyon finom volt, és bátran állíthatom, hogy itt is mindenki remekül
érezte magát.
Hamar
elszaladt a hét, péntek reggel döbbenten konstatáltuk, hogy ez az utolsó nap, az
utolsó reggel, hogy a konferenciára indulunk. Ez a nap a sebészetről és az
onkológiáról szólt, majd kora délután megtörtént a 46. sarasota-i meeting
ünnepélyes lezárása is. Nem volt már más hátra, mint egy fergeteges halloweeni
kocsma party, ahol az ötletes, vicces jelmezeknek és a jó társaságnak hála
újabb remek estét tölthettünk együtt.
Úgy gondolom,
hogy a sarasota-i konferencia egy hatalmas lehetőség, hiszen egy pozitív,
befogadó közegben adhatunk elő angol nyelven, a résztvevők tanácsai, ötletei és
kérdései pedig egy új irányba tudják terelni a kutatásainkat. Mindezek mellett
kár lenne megfeledkezni a konferencia szabadidős oldaláról: Florida egy
csodálatos hely, ahová eljutva október végén is élvezhetjük a nyár egy kis
darabját. A konferencia remek lehetőség továbbá a kapcsolatok építésére is:
rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg, akik pozíciójuktól függetlenül
nyitottan álltak hozzánk, segítőkészek és barátságosak voltak. Mindezek mellett
úgy gondolom, hogy az itt átélteket nem lehet írásban átadni, ott kell lenni,
át kell élni! Találkozzunk a jövő évi konferencián! Ha csak egy mód van rá, én
ott leszek!
2014. 12. 22.
Szilágyi Gergő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése