Sarasotai utazás

Történetem 2017 augusztusában az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) éves balatonfüredi konferenciáján kezdődött. Őszintén mondhatom, hogy nem a fődíjra számítva jelentkeztem ezen konferenciára, így hihetetlen nagy meglepetéssel és örömmel vettem tudomásul, hogy igen, mehetek Amerikába!

A gépem a sarasotai repülőtérre érkezett. Kilépve a repülőtérről egy csodálatosan nyugodt és szabad érzés fogadott (amely valószínűleg az amerikai és floridai légkör szummációjaként hatott rám), és ez az érzés végig kísérte a majdnem egy hetes konferenciát.

A Szövetség keresve sem találhatott volna ideálisabb helyet a konferenciának, mint Florida nyugati partján elhelyezkedő körülbelül 50000 fős Sarasota. Igaz nem a nevezetességeiről híres, de ez nem is szükséges a tökéletes légkör megteremtéséhez: minden adott volt, hogy a konferencia szakmailag és közösségileg is tökéletes legyen.

A délelőttök a szakmai előadásokkal teltek. Érdeklődéssel hallgattam a változatos témájú prezentációkat, melynek előadói többségében az USA-ban praktizáló orvosok, illetve egyéb szakemberek voltak. Lenyűgöző volt belelátni a munkájukba, és látni, hogy milyen magas szintű munka folyik más országokban. Ennek kapcsán büszkeséggel tölt el, hogy ilyen szakemberek mellett volt alkalmam bemutatni saját témámat is.

A délutánok legtöbbször a strandon való pihenéssel teltek, élvezve Amerika hivatalosan is egyik legszebb strandját. Egyik nap lehetőségünk volt egy kajakos kiránduláson is részt venni a közeli mangrove fákkal borított tavon. A szervezők nagyon jó ötletekkel álltak elő az esti programok kapcsán is: volt Halloween-i Kocsma Party, Magyar Est és tábortűz melletti borozgatás a tengerparton is. A legnagyobb szabású esemény természetesen a Záró Bankett volt, olyan neves vendégekkel, mint a washingtoni-i magyar nagykövet vagy korábbi egészségügyi államtitkár.

Ezen szabad légkörű programok nagyon jó lehetőségek voltak, hogy kötetlen beszélgetéseken keresztül ismerkedni tudjunk az Államokba kivándorolt orvostársakkal. Érdekes volt meghallgatni élettörténetüket, tapasztalataikat, szívesen osztották még véleményüket a kinti életről. Ezen beszélgetések igen nagy hatással voltak rám, mint nemsokára diplomázó orvostanhallgató sokat segítettek saját céljaim és terveim értékeléséhez.

A szakmai kérdéseken kívül még egy témában sikerült sokat tanulnom, ez pedig a haza tisztelete és az európaiság. Itthon észre sem vesszük, mennyire fontosak az itthoni szokásaink és mekkora szerepet is játszanak életünkben. Viszont külföldre kiköltözve, amennyiben szeretnénk ápolni ezen szokásokat, időt és energiát kell bele fektetni, ami mindenképp könnyebb egy ilyen egyesület segítségével, mint a HMAA. Összességében jó volt látni az otthoni hagyományok ápolásának ilyesfajta lehetőségét egy külföldi országban.

Az egész konferencia egy hihetetlen élmény volt és mindenképp életem egyik legmeghatározóbb utazásaként fogok visszaemlékezni rá.

2017.12.30.

Keller Dávid

Sarasotai emlékek

Gyerekkorom óta foglalkoztat az új, az addig ismeretlen megismerése, ezért egyetemi tanulmányaim során, a kötelező tanrend mellett, próbáltam minél több időt kutatással is tölteni. Ez év márciusában második alkalommal vettem részt a Marosvásárhelyen megrendezendő Tudományos Diákköri Konferencián (TDK), ahol a Neurológia-Idegsebészet szekcióban mutattam be dolgozatomat. Az eddigi évekhez hasonlóan az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) idén is lehetőséget biztosított néhány TDK díjazott dolgozat szerzőjének, hogy munkája eredményeit a HMAA Sarasotában, illetve Balatonfüreden megrendezendő konferenciáinak egyikén bemutassa. Minden szekció első díjazottja, így én is, meghívást kaptunk egy angol nyelvű Skype interjúra, melynek keretén belül röviden ismertetnünk kellett kutatásunkat, ami alapján a HMAA képviselői kiválasztották azokat a diákokat, akik részvételt nyertek valamelyik konferenciára. Az interjút követően hamar értesítettek: óriási öröm és megtiszteltetés ért, hiszen engem választottak a Sarasotába utazó két diák egyikének.

Utolsó éves lévén az egyetemen, mozgalmas volt az ezt követő időszak, szakdolgozatírás, ballagás, államvizsga, majd a rezidens vizsgára való készülés, de a sarasotai utazás gondolata mindvégig izgalommal töltött el.

Májustól októberig hamar elrepült az idő. Elérkezett az indulás pillanata. A 14 órás Budapest-Frankfurt-Tampa repülőútnak enyhén kialvatlanul vágtam neki, hiszen közel másfélszer ennyi időbe telt a Kézdivásárhely-Budapest útvonal megtétele is egy néhány órás repülőtéri várakozást is beleszámítva, amelyet már F. Emőkével, szintén nyertes diáktársammal töltöttem.

A repülőút, életem első repülőútja(i), minden elvárást túlszárnyalva, óriási élményt nyújtott: a felszállás, a látvány, az ellátás vagy az órákon át monotonnak tűnő óceán is, mely mindig más. Közelebbről láttam azt, hogy a végtelen kékség gyakran bújik vastag, fehér felhőtakaró alá. Órákon át repültünk a soha véget nem érő nappalban, míg végül megérkeztünk és sokáig hihetetlennek tűnt, hogy ez már egy másik kontinens. Ez tényleg Amerika. Az úton minden rendben volt, nem késtünk le semmit, a csomagjaink is hiánytalanul megérkeztek. A kijáratnál már várt ránk a Roy Limo társaság Dezsője, igaz nem kék ingben és piros nyakkendőben, ahogy egy előzetes egyeztetés után vártuk, de kezében a Dr. Horváth táblával (a konferencia egyik szervezője, dr. H. Gábor, akivel Frankfurttól utaztunk együtt), így könnyen felismertük.

Talán mindannyiunknak van egy nem is igazán tudatos, távoli elképzelése Amerikáról, ami leginkább az amerikai filmek, híresztelések, különböző történetek alapján alakul ki bennünk: örök optimizmus, amerikai álom, Hollywood, gyorséttermek, szabadság… talán így jellemeznénk a képzeletünkben élő Amerikai Egyesült Államokat. A valóság is ugyanilyen?
Az első benyomás: minden hatalmas. Párás a levegő, mindenhol pálmafák. Mire megérkeztünk a szállodába már sötétedett, a hosszú út és a közel két napi nem-alvás után alig bírtam nyitva tartani a szemem, így az új világ megismerését meghagytam a következő napom kezdetének.

 

Vasárnap, a tulajdonképpeni első nap, a felfedezések napja volt. Ismerkedtünk a környékkel, a közelben levő St. Armands Circle-el, a Mexikói-öböllel, a fehér homokos tengerparttal. Hihetetlen volt a 25-28 fok körüli hőmérséklet, miközben otthon leesett az első hó.

A nyitó est alkalmával találkoztunk a többi résztvevővel. A kötetlen szakmai és személyes beszélgetések, a közvetlen légkör egy baráti összejövetel hangulatát idézték, mintha csak régi ismerősökkel találkoztam volna. Ez a hangulat a hét további napjaira is jellemző volt. Sokáig ragaszkodtam az otthoni időzónához, így esténként hamar elálmosodtam, cserébe viszont nem okozott gondot a nappal együtt kelni, nézni ahogy virrad, sétálni a parton, hallgatni a tenger morajlását. A hét folyamán többször is megcsodáltam a naplementét.

Másnap kezdetét vette a konferencia szakmai része. Az orvostudomány különböző területeiről hallhattunk színvonalas előadásokat klinikai témákról, kutatási eredményekről, amelyek egy, a hazaihoz képest más szemszögből is láttatták az orvoslást. Közben izgatottan vártam a keddet, amikor a Young Investigators szekció keretében megtartottam életem első angol nyelvű előadását (címe: The evaluation of sleep behaviours and circadian patterns in patients with comorbid diabetes and depression).

A délutánokat többnyire a parton töltöttük, esténként különböző közösségi programokon vettünk részt, mint a „Magyar est”, ahol kifejezetten erre az alkalomra készült, jellegzetes magyar fogásokat szolgáltak fel a Salute vendéglőben, a dr. V. Andrea által szervezett házibuli vagy az utolsó esti Halloweeni hangulatot idéző Kocsma Party, ahol néhányunk jelmezbe is öltözött.

A gálaest helyszínéül a sarasotai Yacht Club szolgált. Előterében egy zongorával, melyen az est végén a Macskák musical egyik betétdala is felcsendült, már maga a hely is felemelő hangulatot, csupa eleganciát sugárzott. Ezen alkalommal vehettem át a HMAA idei egyik Student Award díját, amelyért nagyon boldog és büszke vagyok.

Hálás köszönetemet szeretném kifejezni dr. Baffy Györgynek, hogy lehetővé tette ezt a csodálatos utazást, a konferencián való részvételt, és hogy olyan értékes embereket ismerhettem meg, akiktől mind emberileg, mind szakmailag sokat tanulhattam. Gratulálok a konferencia szervezőinek körültekintő, szakmailag magas színvonalú szervezőmunkájukért, az igényes és tartalmas programok összeállításáért, és az itt eltöltött idő kellemes hangulatának biztosításáért. Remélem lesz még lehetőségem visszatérni.

2017.12.21.

Forró Timea

A filmek életre kelnek

                   Egyetemi tanulmányaim során mindig is érdekelt a tudományos élet, így nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem, sőt elő is adhattam a XXIII. Marosvásárhelyi TDK konferencián. Arra nem is számítottam, hogy túl a részvételen és a sikeres előadáson, még egy hihetetlen meglepetésben is részem lehet. Néhány nappal a konferencia után megkeresett a főszervező, hogy vállalnék-e egy Skype interjút az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) két képviselőjével. Természetesen lelkesen igent mondtam, és vártam a fejleményeket. Már maga az interjú is nagy élmény volt, kicsit próbára tehettem magam, és utána hamar meg is kaptam a pozitív visszajelzést, ami egy olyan élménylavinát indított el, amit soha nem fogok elfelejteni.

                   Dr. B. György jóvoltából ebben az évben a Marosvásárhelyi Egyetemről két hallgató is – évfolyamtársam, M. István és én – elnyerhette az HMAA Student Award díját. Hosszas készülődés után izgatottan vágtunk neki a Sarasotába vezető hosszú repülőútnak, ami az eredeti tervek szerint 16 óra kellett volna, hogy legyen. Nos, számunkra ez egy nappal hosszabb lett, mert Atlantában lekéstük a tampai csatlakozásunkat. Atlantában található hivatalosan is a világ egyik legforgalmasabb repülőtere, így a mérete is óriási, mintha egy külön „várost is megismertünk volna a városban”. Különösen kellemes élmény volt, hogy egy sorstársunk, aki szintén lekéste a csatlakozást, segítőkészen elkalauzolt minket, így gyorsan eljutottunk a légitársaság által kijelölt hotelbe. Másnap gond nélkül folytathattunk utunkat Tampa felé, ahol G. Zsolt várt minket, s az ő segítségével jutottunk el végleges célállomásunkba, Sarasotába. Ami az első pillanatban lenyűgözött, hogy az a hangulat, amit a filmekben láttunk, és elképzeltünk az USA-ról, áradt mindenhonnan, benne volt a levegőben. Mindennek a mérete nagy (autók, épületek, utak, hamburgerek), és tényleg le lehet fényképezni egy McDonald’s-ot, néhány Fordot és egy pick up-ot, amerikai zászlóval a háttérben.

 

                   A konferencián rendkívül közvetlenek és barátságosak voltak az emberek. Bárkivel lehetett egy jót beszélgetni, családias volt a hangulat. Délelőtt beültünk az előadásokra, ahol színvonalas és újszerű prezentációkat lehetett hallani, délután pedig szabadabban felfedezhettük a várost.

                   A szervezett programok közül a helyi öbölben a mangrove erdők között tett kajakozás volt a kedvencem. Felfedeztük Sarasota szépségeit, fantasztikus strandját – mely állítólag az USA legfinomabb homokjával büszkélkedhet. Jachtokkal teli kikötőket és pálmafákat láthattunk mindenhol, akárcsak a CSI Miami helyszínelők sorozatban – megkímélve minket az ottani akcióktól.

                   A helyi ételek is egy külön élményt jelentettek, igyekeztünk minél több jellegzetességet kipróbálni, a hamburgerektől kezdve, a tacon keresztül, az osztrigán át, csak úgy élvezkedtünk az ízekben.

                   Volt lehetőségünk meglátogatni a közelben levő Salvador Dali múzeumot, ahol egy felbecsülhetetlen gyűjtemény rejlik. Olyan kincseket láttunk, mint „A hallucinogén torreador” vagy a híres hipersztereoszkópikus kép, amin közelről Gala meztelen alakja, távolról meg Abraham Lincoln arcképe rajzolódik ki. 

                   A Florida vizeiben élő különleges állatokkal kicsit közelebbről is megismerkedhettünk a helyi akváriumban – még a veszélyeztetett manátuszokkal és cápákkal is.

                   Végül élményekkel gazdagodva, sok új embert megismerve és az otthoniaknak vásárolt nagy mennyiségű ajándékkal felpakolva repültünk haza. Hatalmas élmény volt – egy valódi amerikai álom. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam elmenni Amerikába, és Sarasotát is újból meglátogatni.

2016. 11. 23.

Kálmán Zsigmond

Sarasota – Az élmények netovábbja

                   Az egész történet áprilisban kezdődött, a legjobban egyfajta „derültégbőlvillámcsapás” jelenségként tudnám leírni. Egy, a témavezetőmtől (Dr. K. Álmos) érkezett telefonban tudtam meg, hogy a debreceni TDK Konferencián 1-2. helyezést elért előadások absztraktjai közül az én absztraktom lett a legjobbnak választva a HMAA által és ezért mehetek októberben Sarasotába Dr. Á. Géza és Dr. Á. Péter által felajánlott HMAA Student Travel Award keretében. Fogalmam sem volt, hogy van egyáltalán ilyen, ezért egyszerre voltam zavart, értetlen, de mérhetetlenül boldog. Ezt követően elolvastam a részleteket tartalmazó e-mailt és kezdtem megérteni, hogy ez úgy néz ki tényleg valóság. :) Felvettem a kapcsolatot Dr. Á. Gézával a részletek megbeszélésének érdekében. Rendkívül kedves volt, azonnal a tegeződést javasolta, minden kérdésemre készséggel és kb. azonnal válaszolt, nagyon sokat segített. Az utazással kapcsolatos események zajlottak körülöttem (repülőjegy foglalás, útlevél intézés stb.), de úgy éreztem a központi vezérlőegységnek még mindig nem sikerült ezt teljes valójában feldolgoznia. (Mint utólag kiderült, az egész teljesen csak a repülőgép leszállásakor tudatosodott bennem). Eközben részt vettem a minden évben megrendezésre kerülő, szintén az HMAA által Balatonfüreden szervezett konferencián is. Nagyon kedves, közvetlen volt mindenki, a legjobban családias hangulatként tudnám leírni az ott tapasztaltakat. Tehát már itt egy meglehetősen pozitív benyomást kaptam a szervezetről, biztos voltam benne, hogy ez ősszel sem lesz másképp. Ezt alátámasztotta a tavalyi balatonfüredi nyertes sarasotai élményeiről szóló előadása is.

                   Eközben úgy alakult, hogy az útra a barátnőm is velem tud tartani, így ennyi pozitív tényezővel már nem is lehettem volna izgatottabb, alig vártam, hogy október legyen.

                   Sok-sok várakozás után, elérkezett az indulás időpontja, elkezdődött ez az életre szóló utazás. Mindkettőnknek ez volt az első „nagy” repülőútja, nem tudtuk tehát mire számítsunk. Összességében nagyon nagy élményt jelentett, de irtó fárasztó volt. A megérkezés pillanatától pedig végig az állunkat kerestük. :) A repülőgép Tampába érkezett, onnan körülbelül 1 óra autóútra volt Sarasota. A repülőtéren találkoztunk egy pécsi sráccal, Gáborral, aki mint kiderült a konferencia szervezésében vesz rész (itt is gratulálok neki hozzá, le a kalappal!). Együtt utaztunk tehát Sarasotába, már besötétedett, így nem sok mindent láttunk, de kárpótolt az a rengeteg érdekes információ, amit Gábortól és a sofőrtől kaptunk, na meg az a hatalmas autó és utak, az egész feeling. :) Megérkeztünk, minden rendben ment, megkaptuk a szobát, ahol kb. az élmények és a fáradtság súlya alatt azonnal elaludtunk.

                   Másnap feltérképeztük a szállást, a partot, ismerkedtünk az HMAA tagjaival és a konferenciára érkezett fiatalokkal is. Az idő, a környezet, a társaság, minden ideális volt arra, hogy ez egy felejthetetlen 1 hét legyen. Délután már közösen röplabdáztunk a parton, este pedig az első közös program következett a megnyitó és az azt követő vacsora, ahol mindenki tök nyitott, kedves, barátságos volt. Jókat beszélgettünk. A balatonfüredi emlékek tehát itt is visszaköszöntek. Másnap a város felfedezésére indultunk, biciklivel. A kellemes napsütés, a tenger, a pálmafák, a jó fej emberek teljesen elfelejtették velünk, hogy mennyire el is vagyunk fáradva a távolságtól, mert azért Sarasota nem kis város. :) Közben az előadásra is készülődtünk, hiszen másnap reggel volt a Young Investigators’ szekció, ahol a díjat nyert és a buffaloi cseregyakorlaton résztvevő fiatalok adták elő kutatási témáikat. Személy szerint nagyon izgatott voltam, ez volt a második alkalom, hogy angol nyelven adtam elő. De szerencsére az előadás végeztével csak egy nagyon kellemes és hasznos emlékként tudok róla beszélni, a hozzászólások is mind-mind biztató, építő jellegűek voltak. Az eddig is jelen lévő jó kedv egy megkönnyebbült érzéssel párosult, miénk a világ – gondoltuk. :) A következő közös program a magyar est volt egy helyi vendéglőben, ahol teljesen úgy érezhettük mintha itthon ültünk volna le valahol. Magyar élő zene, egy hatalmas magyar társaság, Magyarországtól több ezer kilométerre. Fantasztikus volt.

                   Másnap beváltottuk a „Miénk a világ” gondolatot, autót béreltünk, a barátnőm, Balázs – a balatonfüredi nyertes és én. Snorkeling, Miami Beach, Everglades City airboat túra tervvel. A terv első lépését azonban cserélnünk kellett, egy akkor kevésbé kellemes dologra, de mára már ez is megszépült. Az út során sajnos egy lámpánál hátulról egy másik autó belénk jött, ezért egy néhány órás procedúra vette kezdetét, rendőrséggel, az autóbérlő céggel történő ügyintézés (a biztosítás jó dolog…) stb. Ezt követően egyből az óceán partra mentünk. Kicsit szeles volt az idő, de óriási hullámok voltak cserébe. Nagyon király volt, ahogy az Ocean Drive-on történő autózás is. Este egy kubai éttermet próbáltunk ki, a kis kezdeti kellemetlenséget leszámítva tehát nagyon jól éreztük végül magunkat Miamiban. Másnap reggel korán indultunk az airboat túrára, ami szintén egy nagyon jó döntésnek bizonyult. 

A „sofőrünk” lelkesen száguldozott velünk a mangrove erdő „sikátoraiban”, sőt még egy alligátort is sikerült találnia nekünk, a korai időpont ellenére. Délután értünk vissza Sarasotába, ahol szintén nem unatkoztunk, hiszen este már bankett volt. 

A fiatal társaság egy részével ültünk együtt, borozás, beszélgetés, kiváló ételek, bűvészmutatványok, nem is kívánhattunk többet egy kiváló estéhez. A hét egyik legfelemelőbb érzése is itt történt. A himnusz éneklése közben érezhető, már-már kézzel fogható összetartozás élmény a szervezet tagjai között valami hihetetlen élményt jelentett, megtisztelő volt egy kicsit részese lenni, velük együtt, ott, kint, magyarnak lenni.

                   A másnap volt az utazás előtti utolsó nap, souvenir vásárlás, utolsó fürdőzés, búcsúzás :(, és az esti jelmezes kocsma party. Ezredjére is csak ismételni tudom magam, de ez is fergeteges volt :)

                   Sajnos elérkezett a vége, de visszagondolva erre az egy hétre nem volt semmi ok a szomorkodásra, minden perce egy életre szóló élmény volt. Köszönöm a HMAA minden tagjának, az Á. testvéreknek, szervezőknek, az ott megismert új embereknek, mindenkinek, ezt a felejthetetlen hetet. Remélem lesz még alkalmam visszatérni.

2016. 12. 11.

Szivos László

A kerti munka hasznos

2015 áprilisában túl a helyi és az országos TDK Konferencián illetve a hatod év felén éppen a kertben serénykedtem, hogy újra szép formába hozzam a megannyi baráti összejövetelnek otthont adó kis teret. Ekkor kaptam a telefont a témavezetőmtől, Szabó Gábor Tamástól, hogy lehetőleg most üljek le, és utána közöl majd velem egy nagyon jó hírt. Hál’ Istennek tényleg megvárta, amíg találtam magamnak egy helyet és csak utána mondta el, hogy én vagyok a debreceni nyertese a HMAA Student Traveler Awardnak idén. Nehéz leírni azt az érzést, ami a hatalmába kerített a hír hallatán. Megannyi értékes munka közül pont az enyémet választották arra érdemesnek, hogy Sarasotában előadhassam, óriási megtiszteltetés. Ugyanakkor felelősség is, hiszen igazán jól kell teljesítenem a konferencián, hogy a belém vetett bizalmat megháláljam, és bebizonyítsam, hogy tényleg megérdemlem a díjat.

A következő hónapok lázas készülődéssel teltek: repülőjegy, autóbérlés, szállás a konferenciát megelőző kis körútra Floridában. Na meg olyan apróságok, mint szigorlatok, államvizsga, költözés Németországba és munkakezdés. Szerencsére a konferenciával kapcsolatos intéznivalókban minden segítséget megkaptam Ács Gézától, így ezek nem jelentettek komoly terhet.

Végül elérkezett október közepe, amikor kiköltöztünk a menyasszonyommal, Saroltával Freiburgba. Röpke három és fél nap pakolás után pedig már az Orlandoba tartó gép fedélzetén ültünk, izgalommal telve az első Egyesült Államokbeli utunk előtt, amelyen ráadásul mindketten előadást fogunk tartani a HMAA Konferenciáján.

A kevés rendelkezésre álló idő miatt csak egy rövid kört tettünk meg Floridában, de így is maradandó élményt nyújtott a Kennedy Űrközpont és az óceánból felkelő nap látványa Miamiban.

Október 24-én érkeztünk meg Sarasotába, ahol a Mexikói-öbölre néző szobánkból rögtön a naplementét csodálhattuk meg. Igazán pompás fogadtatás, nem is beszélve a „fogadóbizottságunk” kedvességéről. Gézával és Horváth Gáborral a recepción futottunk össze, és gyűjtöttük be a legfontosabb információkat.

A konferencián családias légkör uralkodott, az első perctől otthon éreztük magunkat. Az itt megjelent kollégák mind közvetlenek voltak, nem éreztük, hogy mi még kicsik lennénk, mindenkivel meg lehetett találni a közös hangot. Persze ebben biztos nagy szerepe volt a népes Young Investigators tábornak, akikkel majd minden este közös programjaink voltak. Szerencsére a tapasztaltabb résztvevők is szép számmal csatlakoztak hozzánk.

Felemelő élmény volt megtartani az előadásomat, hiszen népes publikum volt rá kíváncsi, és nem sokkal utánam már Sarolta állt ugyanott, és tartotta a saját előadását a témájából. Ezek után már csak élveznünk kellett a még hátralévő számos érdekes előadást és természetesen a social programokat. A konferencia szervezői minden nap kitettek magukért. A délelőtti és kora délutáni színvonalas előadás szekciók után minden napra szerveztek nekünk valamilyen kikapcsolódást. Legyen szó vízilabdameccsről vagy csárda vacsoráról, minden program remekül sikerült.

A konferencia előtt is hálás voltam az Ács testvéreknek, amiért lehetővé tették nekem, hogy részt vehessek ezen a nagyszerű rendezvényen, de utólag, ennyi remek élménnyel és tapasztalattal gazdagodva még nagyobb köszönettel gondolok rájuk és a HMAA minden tagjára, amiért részese lehettem ennek a programnak.

Remélem, hogy hamarosan visszatérhetünk a gyönyörű fehér homokos sarasotai tengerpartra egy újabb HMAA konferenciára.

2015.12.28.

Bojti István