Egyetemi
tanulmányaim során mindig is érdekelt a tudományos élet, így nagy örömömre
szolgált, hogy részt vehettem, sőt elő is adhattam a XXIII. Marosvásárhelyi TDK
konferencián. Arra nem is számítottam, hogy túl a részvételen és a sikeres
előadáson, még egy hihetetlen meglepetésben is részem lehet. Néhány nappal a
konferencia után megkeresett a főszervező, hogy vállalnék-e egy Skype interjút
az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA) két képviselőjével. Természetesen
lelkesen igent mondtam, és vártam a fejleményeket. Már maga az interjú is nagy
élmény volt, kicsit próbára tehettem magam, és utána hamar meg is kaptam a
pozitív visszajelzést, ami egy olyan élménylavinát indított el, amit soha nem
fogok elfelejteni.
Dr.
B. György jóvoltából ebben az évben a Marosvásárhelyi Egyetemről két hallgató is
– évfolyamtársam, M. István és én – elnyerhette az HMAA Student Award díját. Hosszas
készülődés után izgatottan vágtunk neki a Sarasotába vezető hosszú repülőútnak,
ami az eredeti tervek szerint 16 óra kellett volna, hogy legyen. Nos, számunkra
ez egy nappal hosszabb lett, mert Atlantában lekéstük a tampai csatlakozásunkat.
Atlantában található hivatalosan is a világ egyik legforgalmasabb repülőtere,
így a mérete is óriási, mintha egy külön „várost is megismertünk volna a
városban”. Különösen kellemes élmény volt, hogy egy sorstársunk, aki szintén
lekéste a csatlakozást, segítőkészen elkalauzolt minket, így gyorsan
eljutottunk a légitársaság által kijelölt hotelbe. Másnap gond nélkül
folytathattunk utunkat Tampa felé, ahol G. Zsolt várt minket, s az ő
segítségével jutottunk el végleges célállomásunkba, Sarasotába. Ami az első
pillanatban lenyűgözött, hogy az a hangulat, amit a filmekben láttunk, és
elképzeltünk az USA-ról, áradt mindenhonnan, benne volt a levegőben. Mindennek
a mérete nagy (autók, épületek, utak, hamburgerek), és tényleg le lehet
fényképezni egy McDonald’s-ot, néhány Fordot és egy pick up-ot, amerikai zászlóval
a háttérben.
A
konferencián rendkívül közvetlenek és barátságosak voltak az emberek. Bárkivel
lehetett egy jót beszélgetni, családias volt a hangulat. Délelőtt beültünk az
előadásokra, ahol színvonalas és újszerű prezentációkat lehetett hallani,
délután pedig szabadabban felfedezhettük a várost.
A
szervezett programok közül a helyi öbölben a mangrove erdők között tett kajakozás
volt a kedvencem. Felfedeztük Sarasota szépségeit, fantasztikus strandját –
mely állítólag az USA legfinomabb homokjával büszkélkedhet. Jachtokkal teli kikötőket
és pálmafákat láthattunk mindenhol, akárcsak a CSI Miami helyszínelők sorozatban
– megkímélve minket az ottani akcióktól.
A
helyi ételek is egy külön élményt jelentettek, igyekeztünk minél több
jellegzetességet kipróbálni, a hamburgerektől kezdve, a tacon keresztül, az
osztrigán át, csak úgy élvezkedtünk az ízekben.
Volt
lehetőségünk meglátogatni a közelben levő Salvador Dali múzeumot, ahol egy
felbecsülhetetlen gyűjtemény rejlik. Olyan kincseket láttunk, mint „A
hallucinogén torreador” vagy a híres hipersztereoszkópikus kép, amin közelről
Gala meztelen alakja, távolról meg Abraham Lincoln arcképe rajzolódik ki.
A
Florida vizeiben élő különleges állatokkal kicsit közelebbről is
megismerkedhettünk a helyi akváriumban – még a veszélyeztetett manátuszokkal és
cápákkal is.
Végül
élményekkel gazdagodva, sok új embert megismerve és az otthoniaknak vásárolt nagy
mennyiségű ajándékkal felpakolva repültünk haza. Hatalmas élmény volt – egy
valódi amerikai álom. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam elmenni
Amerikába, és Sarasotát is újból meglátogatni.
2016. 11. 23.
Kálmán Zsigmond
