A Pécsi
Tudományegyetem 4. éves hallgatójaként a HMAA (Hungarian Medical Association of
America) balatonfüredi konferenciáján 2014-ben megnyertem az Ivan
Krisztinicz-díjat, ami igen nagy megtiszteltetés, és egyben lehetőség az
október végén Sarasotában tartott HMAA konferencián való részvételre.
Október 25-én,
szombaton vágtam neki a több átszállásos Budapest-Amszterdam-Atlanta-Sarasota
útnak. Ez nagyon izgalmas volt, ugyanis egyedül még nem repültem, de
szerencsére eléggé bolondbiztosra lettek megcsinálva a repterek, Atlantában meg
összetalálkoztam a buffaloi 6. éves cserediákokkal, úgyhogy onnan már együtt
elkeveredtünk a hotelbe.
Magán a
konferencián rengeteg féle előadás volt az orvostudomány szinte minden
területéről: az orvostudomány újabb agyszüleményeiről (széklet transzplant, Da
Vinci robot, génterápia a klinikai gyakorlatban stb), ritka/különös
kórképekről, régi kórképekről más nézőpontból. Orvostanhallgatóktól a
szakemberekig mindenki adott elő, a hangulat pedig kifejezetten családias volt.
Az előadások
nagyjából délután kettőig tartottak, utána napnyugtáig a hotel melletti fehér
homokos strandon voltunk. A látvány gyönyörű volt víz felett és alatt is,
többféle állat lakik az öbölben: kisebb halak állandóan keresztül úszkáltak
rajtam a vízben, de láttam kéttenyérnyi nagyságú gyönyörű halakat, élő
kagylókat, rákokat, kétszer még ráját is. Időnként sirályok és pelikánok
csapódtak a vízbe halakra vadászva, nem egyszer nagy csapatban, körülöttem
minden irányban. Ez főleg akkor volt különleges élmény, amikor a part kellő
távolságban volt, a tengerfenék kellő mélységben, a riadt halak meg minden
irányból belém ütődtek :D.
Strandolás
után mindig volt valami program. Volt bankett a Sarasota Yacht Clubban, Halloweeni
összefogva-leleményesen-költséghatékonyan-diákosan-tógába beöltözős Kocsma Party,
vagy egyszerűen csak felkerekedtünk és elmentünk valahova vacsorázni, diákok és
nem diákok közösen. Egy kis plusz egzotikum volt, hogy ilyenkor semmi se volt
kínosan pontosan megszervezve. Egyszer csak összetalálkoztunk, aztán valahogy
odakeveredtünk, ahova kellett, hogy autóval, gyalog, vagy shuttle busszal, ha
autóval, akkor ki visz kit, az mindig magától alakult ki. A program végével se
volt kész a nap, mindig egy csillagos ég alatti iszogatással végződött az este.
A szigeten alig volt fényszennyezés, ezért egyszerűen gyönyörűek voltak a
csillagok. Hihetetlenül lelkes és hihetetlenül amatőr csillagászként nagy
élmény volt Floridából látni az éjszakai eget. Első nekifutásra nem is sikerült
azonosítani semmit, még csillagtérképpel sem, második próbálkozásra jöttem rá,
hogy a 3 csillagképből, amit tényleg felismerek, egy egyáltalán nem látszott
(Nagy Göncöl), kettő meg fejjel lefelé volt (Hattyú, Cassiopeia).
Végül november
1-én, szombaton indultam haza a konferenciáról. Oda- és visszautazással együtt
zökkenőmentesen megszervezett konferencia volt, sok új baráttal, hihetetlenül
jó hangulattal, maradandó élmény volt számomra.
2014. 11. 30.
Hunyady Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése