2013. január 30., szerda

Autumn in Florida 2012


Egy szép májusi vasárnap reggel, az e-mailjeimet olvasva, váratlan meglepetés ért. A levél feladója a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Tudományos Diákköri Tanácsának elnöke volt és az üzenetben - melyben  oktatómat és mentoromat és engem szólítottak meg -, a következő állt:
„A Hungarian Medical Association of America minden évben kiválaszt egy előadást a helyi TDK konferenciánk helyezettjei közül. Örömmel értesítem, hogy az idén az Ön tanítványa, K. Alexandra, nyerte el a díjat. Az erről szóló értesítést csatoltan küldöm.”
Mondanom sem kell, hogy alig hittem a szememnek, és újra és újra elolvastam az üzenetet. A csatolt értesítésből megtudtam, hogy a díjat, melyet 2010-ben Dr. Á. Géza alapított, minden évben egy olyan diák kapja, aki a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán, a helyi TDK konferencia valamely szekciójában első vagy második helyezést ér el. A helyezettek absztraktjait a Tudományos Diákköri Tanács továbbítja a HMAA részére, és ott egy négytagú bizottság bírálata alapján kiválasztják azt az egy absztraktot, melyet érdemesnek ítélnek a díjra. Ezen díj célja, hogy segítse, és ösztönözze a tehetséges diákokat - akik részt vesznek az orvosi kutatómunkában -, hogy nemzetközi szinten is prezentálják munkájuk eredményeit, lehetőséget biztosítva arra, hogy megismerkedjenek az Egyesült Államokban orvosként tevékenykedő magyar kollégáikkal, az ő munkájukkal, kutatásaik legfrissebb eredményeivel.
Mivel korábban még sosem jártam Amerikában, számomra ez a lehetőség óriási dolog volt. A lehetőség megvalósulása pedig egy felejthetetlen élmény.
Miután édesanyámmal - aki elkísért engem az útra - 25 óra utazás után végre megérkeztünk a tengerentúlra, nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Ugyanis a gépünk Tampa-ban szállt le, abban a városban, ahol Á. Géza és a családja él. És Ők mindannyian nagy szeretettel fogadtak bennünket. Megmutatták nekünk a várost, és egy kedves vacsorameghívásban is részesültünk.
Kellemesen töltöttünk el a következő két napot, ugyanis  autót béreltünk, és elmentünk St. Petersburg-be, ahol a híres Salvador Dali Múzeum található, melynek tárlatát egyszer mindenképpen látni kell. Aztán végre, életemben először Clearwater városában sétálva valóra vált az álom, hogy megláthassam a hófehér homokos partot és az óceánt.
Majd pedig együtt elutaztunk Sarasotába, a Helmsley Sandcastle Hotelbe,  ahol a HMAA kongresszusa minden évben megrendezésre kerül. Miután bejelentkeztünk és beléptünk a szobába, csodálatos látvány tárult elénk. A szoba ugyanis az óceánra nézett és így lehetőségünk volt akár egész nap a fehér habokban gyönyörködni. Bár sajnos az első napokban az időjárás elég hűvös volt a Sandy hurrikán hatásának köszönhetően, a hét második felében igazi nyári időjárásban lehetett részünk, és egész nap napfürdőzhettünk.
A konferencián többen is voltunk fiatalok, és a munkánk eredményeit az első napon sorra került ifjúsági szekcióban prezentálhattuk. Én azt az előadást adtam elő, melynek absztraktjával ezt a Travel Award-ot elnyertem. A címe: „Microembolus szignál detektálás a pitvarfibrilláció különböző technikával végzett bal pitvari katéterablációs kezelése során.  Összefüggés a posztoperatív kognitív funkcióval
Maga a konferencia nagyon családias légkörben zajlott, egyetlen teremben, ahol  az orvostudomány minden területéről nemzetközi színvonalú, érdekesebbnél érdekesebb előadások követték egymást. Az előadók között voltak a számomra nemcsak szakmai igényességben, de emberségben és vendégszeretetben, segítőkészségben is valóban példaképpé vált Á. Géza és G. Zsolt is. Nagyon tetszett a Szentágothai János életéről szóló megemlékezés is, melyből nagyon sok tanulságos és érdekes dolgot tudtam meg a mai orvostanhallgatók körében leginkább csak a Funkcionális anatómia című könyv szerzőjeként ismert professzorról, szintén nemcsak szakmai értelemben.
A családias kis szállodában a konferencia napi programja után minden délután felpezsdült az élet a parton és a medence körül, annak köszönhetően, hogy a szervezők minden napra készültek valamilyen programmal ill. meglepetéssel. Volt welcome party, elegáns gálavacsora a sarasotai yacht klubban és egy kötetlenebb formájú kocsma party, ahol hajnalig tartott a mulatság.
Kora délutánonként,  élvezve a lemenő nap utolsó sugarait, szinte minden nap besétáltunk a szállodától nem messze lévő kis bevásárlónegyedbe, ahol kiváló lehetőség nyílik a szabadidő eltöltésére.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki, hozzájárult ahhoz, hogy ilyen feledhetetlen élményben lehetett részem, leginkább Á. Gézának és kedves feleségének.




2013. 01. 30.

Dr. K. Alexandra


2013. január 25., péntek

Sarasota 2010



Németh Károly előadása után Sarasotában


Amerikából jöttem…

            Az egész egy márciusi délutánon kezdődött. Épp a csoporttársaimmal voltam, amikor felhívott a témavezetőm, N. Ágnes tanárnő. Azt mondta, hogy augusztusban van az Amerikai Magyar Orvosszövetség (Hungarian Medical Association of America – továbbiakban HMAA) konferenciája Balatonfüreden, jobbnál jobb díjakkal, nézzem meg a honlapjukat. Így is tettem. Rögtön szemet szúrt a fődíj: 1 hetes út Floridába, a HMAA sarasotai konferenciájára – méghozzá úgy, hogy az utazást és a szállást a HMAA fizeti. Nagyon megtetszett a lehetőség és gondoltam: próba, szerencse.
            Augusztus 21-én reggel tartottam meg az előadásomat Füreden, a máj sebészeti anatómiájával kapcsolatban.  A délutáni díjkiosztón nagyon izgultam, hogy sikerült-e vajon megütni a főnyereményt. Sikerült. Abban a pillanatban, amikor a HMAA akkori elnöke, Dr. P. Tamás felolvasta a nevemet, el sem akartam hinni, napokig fel sem fogtam igazán, hogy megyek Floridába.
            Október 23-án reggel indult a gépem, majd 18 órás utazás révén jutottam el Sarasotáig. A szállásunk egy előkelő hotelben volt egy szigeten, közvetlenül a Mexikói-öböl fehérhomokos – pálmafás partján, ugyanitt került megrendezésre maga a konferencia is. Érkeztek előadók az USA minden tájáról és Magyarországról egyaránt. Engem nagyon szívélyesen fogadtak a kintiek, mindenkinek volt egy-két kedves szava hozzám, az ottani előadásom után is sokan odajöttek, országos- és világhírű professzorokkal tudtam beszélgetni, egyszerűen mindenki rendkívül előzékeny és udvarias volt – lényegében egy abszolút baráti hangulatú konferencián vehettem részt. A tudományos tevékenység mellett természetesen jutott idő a szórakozásra is. Kezdve a tengeri herkentyűs étteremben a mindenféle rákokkal vívott vad küzdelemtől az amerikai magyar vs. magyarországi magyar orvosi vízilabdameccsen, a beachen és a híres fagyizókban töltött órákon át a tengerparton megtartott kocsmapartyig és a sarasotai yachtklubban rendezett bankettig.
            A slusszpoén a hazafelé tartó úton ütött be. Épp Miamiban készültem átszállni a Párizsba tartó gépre, amikor szemet szúrt nekem egy idősebb úr. Eleinte nem tudtam, kivel is ülök szemközt, de egy kis idő után ráismertem: Jean-Paul Belmondo volt az. Egyből odamentem és szóba elegyedtem a francia színészóriással, majd egy közös fotó után dedikáltattam vele egy képeslapot és a sebészet tankönyvemet.
 
Jean-Paul Belmondo és Németh Károly a miami reptéren
            Összességében azt mondhatom, hogy ez az egy hetes amerikai út egy életre szóló élményt jelentett számomra – beleértve a szakmai tapasztalatot, a kint kötött ismeretségeket és az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a HMAA-nak, N. tanárnőnek, dr. K. Mátyásnak, a Klinikai Anatómiai Kutatócsoport minden tagjának és mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy részt vegyek egy ilyen nem mindennapi úton.
Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy az elkövetkezendő években próbáljon szerencsét a balatonfüredi konferenciákon, csatlakozzon HMAA tagnak, mert sosem lehet tudni, hogy mikor nyílik az ember számára még egy ilyen lehetőség.



             N. Károly
           SE-ÁOK VI. évf.
           







Károly Németh after his lecture in Sarasota

I’ve come from America…

         The whole story began on an afternoon in March. I was hanging around with my friends when my lab leader, Ágnes N. called me. She informed me that the Hungarian Medical Association of America (HMAA) would organize a conference in Balatonfüred with outstanding prizes this August, and I should check their homepage. So I did. The main prize caught my eyes immediately: a one-week trip to Sarasota in Florida, where the HMAA holds its next conference – the travel cost and accomodation will be covered by the HMAA. I really liked the idea of making such a huge journey so I thought I should take a chance.
            I gave my lecture on the surgical anatomy of the liver on the 21st August in Füred. At the awarding ceremony I was very excited whether I could win the 1st prize or not. Well, I did. When the president of the HMAA, Tamas P., MD read out my name I couldn’t even believe that I had the opportunity to travel to Florida.
            My airplane departed on the 23rd October and after a 18-hour-long travelling I finally arrived at Sarasota. Our fancy hotel was located right on the beach of the Gulf of Mexico, this is where the conference took place as well. Lecturers came from all over the United States and also from Hungary. I must admit that I got such a warm-hearted welcome from literally everyone that I would not have expected. Many of the participants came to me to chat and to ask me about my lecture, I could speak with world-famous professors – all the people were extremely kind, polite and surprisingly generous. I can say that I took part in a conference of a friendly atmosphere. Beside the scientific activity we also had the chance to have a good time and entertainment. Including the fight waged against the different kinds of crabs at a seafood restaurant, the American Hungarian vs. Hungarian Hungarian waterpolo game, the long hours spent on the beach and at a famous candy shop, the so called „Kocsmaparty” and the banquet held at the yacht club of Sarasota.
            On my way home I almost dropped with surprise. At Miami Airport I was waiting for my plane to Paris when I took notice of an old man sitting in front of me. At the beginning I did not know who he was, but I suddenly recognized him by his smile. He was Jean-Paul Belmondo, the world-famous French actor. I walked up to him at once and began a conversation – and after a picture was taken of us I asked him to sign one of my postcards and my surgery book.
Jean-Paul Belmondo and Károly Németh at Miami Airport
            In summary I can say that this one-week trip to America was an experience to always remember – because of the professional aspect, the relationships established and the exciting adventures as well. Hereby I’d like to express my thanks to the HMAA, to my lab leaders: Dr. Ágnes N. and Dr. Mátyás K., to all of the members of the Clinical Anatomy Research Laboratory and to all those who made possible for me to attend at such a remarkable event.
            I’d like to encourage everybody to take part in the HMAA Balatonfüred conference in the following years, to join the HMAA – because you can never know when you’ll have an opportunity like this.


        Károly N.
          SE-ÁOK VI.
 

Sarasota 2012




HMAA 44. kongresszusa
(Sarasota, USA, 2012. október 28. - november 2.)

Minden év augusztusában Balatonfüreden rendezik meg az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA: Hungarian Medical Association of America) Magyarországi Tagozatának kongresszusát. A legjobb angol nyelvű előadás díja hagyományosan egy, a szövetség által támogatott részvétel és előadási lehetőség a füredi kongresszus “nagy testvérén”, a floridai Sarasotában. Amikor feltöltöttem az absztraktomat, hogy jelentkezzek a füredi konferenciára, még csak egy távoli álomnak tűnt, hogy esetleg én is eljuthatok az amerikai találkozóra. Amikor azonban pár hónappal később szerencsém volt elnyerni az Ivan Krisztinicz-díjat (előadásom címe: Genetic and Environmental Influences on Cardiometabolic Risk Factors: A Twin Study) mindez valóra válhatott számomra.
A társaság éves kongresszusát 2012 októberének végén a 44. alkalommal rendezték meg, a helyszínre zökkenőmentes utat követően sikerült megérkeznem. Ez a tény annak fényében volt kimondottan jó eredmény, hogy ezzel egyidőben a Sandy hurrikán éppen Észak-Amerika keleti partjának nagyvárosait ostromolta. Mindannyiunk nagy szerencséjére azonban Sarasotát elkerülte a vihar, így gond nélkül sikerült lebonyolítani az öt napos, multidiszciplináris konferenciát. Ezen a találkozón is – a füredihez hasonlóan – a medikusoktól kezdve neves professzorokig sokan lehetőséget kaptak, hogy beszámoljanak legfrissebb kutatásuk, munkájuk eredményeiről. Kiváló előadásokat hallhattunk többek között S. István, M. László és F. András professzoroktól. A fiatal kutatók és a tapasztalt professzorok előadásait egyformán élénk szakmai vita követte, amelyből mindannyian sokat tanulhattunk. A tudományos program után természetesen maradt lehetőség kulturális és szabadidős tevékenységekre is. A közeli Dalí-múzeum a világ egyik legnagyobb gyűjteményét mutatja be az érdeklődők számára, de említhetném a környéken lévő számos “jungle park” bármelyikét, ahol a bátrabbak közelebbről is megismerkedhettek krokodilokkal, kígyókkal és más egyéb, Floridában hétköznapinak számító teremtménnyel. Elmaradhatatlan eseménye a kongresszusnak a minden évben megrendezett vízilabda-mérkőzés, amelyen az amerikában élő orvosok csapnak össze itthoni honfitársainkkal. Sajnos az utolsó negyedig szoros meccs végén az itthoni magyarok maradtak alul, ám egy nagyszerű vacsorával sikerült elfeledtetni a vereséget. Halloween napján a város összes lakója jelmezbe öltözött – még kiskutyákat is lehetett Superman jelmezben látni –, az este fénypontjaként pedig a sarasotai lakosok egy zombinak öltözött csoportja Michael Jackson Thriller-ét táncolta el a főtéren, amely eléggé élethűre sikeredett. Felsorolni is nehéz mindazt az élményt, ami ezalatt a gyorsan elrepülő hét alatt ért, így csak kívánni tudom, hogy hasonló élményekben részesüljön a díj következő nyertese is, akit a 2013-as füredi konferencia résztvevői közül választ majd ki a bíráló bizottság.
2013. 01. 21.

J. Ádám dr.

2013. január 4., péntek

Sarasota 2011




























Amerika úti célként sosem szerepelt az „Ahova még életemben egyszer el szeretnék jutni” listámon. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy díj keretein belül részese lehetek annak az életre szóló élménynek, amiről most röviden beszámolok. Az HMAA 2011 Balatonfüredi konferenciáján elnyertem az idősebb Mecthler István fődíjat, mely magában foglalt egy, a szövetség által szponzorált utat, Florida állam kulturális fővárosába, Sarasotába. 2011. októberében itt rendezték meg 43. alkalommal az Amerikai Magyar Orvosszövetség éves kongresszusát. A majd 9000 km-es, „röpke” félnapos repülőút már önmagában élmény volt, különösképpen, hogy megismerkedtem egy, a konferenciára tartó kis magyar csapattal, akik egyből szárnyaik alá vettek. Az 5 napos akkreditált továbbképző konferencia előadásain megismerhettem a különböző orvosi diszciplínák aktualitásait gasztroenterológia-, immunológia-, neurológia-, gyerekgyógyászat-, kardiológia- és multidiszciplináris szekciókban. Olyan neves előadók tárták a hallgatóság elé szakterületük jelenlegi eredményeit és tapasztalatait, mint például William Ganz fia, Peter G., S. István és B. György – a szövetség jelenlegi és leendő elnöke –, vagy az elismert radiológus G. Zsolt. A konferencián több fiatal kutató is lehetőséget kapott eredményeinek bemutatására. A biotechnológia szekcióban prezentált előadásomat követően olyan építő jellegű szakmai javaslatokat és véleményeket kaptam a diszkusszió során, melyek hozzájárultak tudományos szemléletem előmeneteléhez. Az évente megrendezésre kerülő magyar orvosok vs. amerikai magyar orvosok vízilabda összecsapásban sajnos mi maradtunk alul, de az esti banketten már mindenki egy csapatként ünnepelt. A festői szépségű napnyugták, az esténként rendezett tengerparti grill partik, az aligátor- és madárles a Myakka River Nemzeti Parkban, a motorcsónakos kirándulás Tampában, az esti vacsora Annuska néninél és a „Kocsma Party” mind csak egy-egy szelete annak, aminek részese lehettem. Hazafele tartó utunk során New Yorkban a hóesés miatt törölték a járatunkat. A reptéren töltött kalandos éjszaka után nyakunkba vettük a várost és láthattuk Manhattant felébredni, megmásztuk az Empire State Buildinget, sétáltunk a Broadwayen és ugyan messziről, de megcsodálhattuk a Szabadságszobrot. Olyan élményekkel tértem haza, melyeket felejthetetlen emlékként őrzök magamban. Kitartó munkával, szorgalommal és hittel 2012-ben mindez Neked is valósággá válhat.

 2011. 12. 21.

P. Márton