Sarasota egy erdélyi diák emlékeiben

2015 márciusában kezdődött a történet, amikor bemutattam a dolgozatomat a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által megrendezett Tudományos Diákköri Konferencián. Nagyon örültem, hogy a dolgozatomat díjazták, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek folytatása is lesz. Júniusban kaptam Baffy György doktor úrtól egy meghívót az Amerikai Magyar Orvosszövetség októberi konferenciájára, ahol újra lehetőségem nyílt a dolgozatom bemutatására. Akkor még nem sokat tudtam a HMAA-ról, de kimondhatatlanul örültem ennek a megtiszteltetésnek.

Lassan eljött az október, a készülődés ideje, majd az utazás napja. Még híre sem volt a napkeltének, amikor megérkeztem a bukaresti reptérre. Az első adminisztrációs lépések nem mentek simán, de lassan minden megoldódott. Aztán felszállt a repülő. Akkor már büszke voltam magamra, hogy leküzdöttem a kezdeti nehézségeket. Hosszú és fárasztó út, valamint két átszállás után megérkeztem Sarasotába. Úgy döntöttem, a szállodába vezető út egy részén gyalog sétálok végig, hogy megcsodálhassam a várost, amiről már akkor sejtettem, hogy egy hét alatt belopja magát a szívembe. A cél felé közeledve egy igazi trópusi tengerparti város képe tárult elém, pálmafák, különböző egzotikus növények, napsütötte, fehér homokos tengerpart, 30 Celsius fok október végén... Egy álomban éreztem magam. 

Miután berendezkedtem, kezdődött az ismerkedés, találkozás a főként Magyarországról meg az Amerikai Egyesült Államokból érkezett orvosokkal, diákokkal. Hamar baráti hangulat alakult ki, sokan elmesélték a történetüket, régi és új élményeiket, megtudhattam, hogy mi segítette és mi gátolta őket abban, hogy megtalálják a helyüket akár a szülőhazájukban akár külföldön.

Másnap elkezdődött a konferencia szakmai része. Hasznos és érdekes előadásokat hallgattunk változatos témákban. Közben heves szívdobogás közepette én is bemutattam a dolgozatomat az érdeklődő közönségnek. Majd egy kis betekintést nyerhettünk a Magyarországi egyetemek életébe is valamint különböző csereprogramokba, ami engem, mint Marosvásárhely képviselőjét különösen érdekelt. Az előadások közti szünetekben és a délutáni programok során sokat megtudtam a HMAA történetéről, hogy hogyan jött létre ez az évente megrendezésre kerülő konferencia egy kis baráti társaság kezdeményezésére, hogy mennyi segítséget és élményt nyújt ez a csapat diákoknak és orvosoknak egyaránt.

A közösségi programok során magyaros és helyi ételeket kóstolhattunk meg, magyar néptáncbemutatóban volt részünk, illetve kicsit a Halloween hangulatát is megéreztük a „Kocsma Party” során valamint a várost elárasztó jelmezbe öltözött ünneplő tömegben sétálgatva.

A konferencia legfelemelőbb pillanata számomra a gála esten jött el, amikor átvehettem a HMAA idei egyik „Student Award”-ját.

Most nosztalgiával gondolok vissza Sarasotára. Hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni az Amerikai Magyar Orvosszövetségnek, különösen Baffy György doktor úrnak, hogy lehetőségem nyílt részt venni a konferencián és megtapasztalni azt a családias hangulatot, ami évről évre vonzza a résztvevőket, ami a szakmai fejlődés lehetősége mellett régi barátságokat ápol és újakat sző évről évre.

2015. 11. 10.

Gencsi Márta